Kalóztanyából luxusbirodalom: az Egyesült Arab Emírségek története

A Perzsa-öböl délnyugati partján fekvő Egyesült Arab Emírségekről a legtöbben tudják, hogy egy meglehetősen fiatal, de annál gazdagabb ország, ami elsősorban az olajnak köszönheti felemelkedését. Kevesebben vannak azok, akik ismerik e terület történelmét az ezt megelőző időkből, pedig színes, izgalmas és ősi történetek játszódtak az Arab-félszigeten.
A mai Emírségek évezredek óta lakott terület. 130.000 éves kőeszközöket is találtak Sharjahban és Jebel Barakahban, és bár ekkor még nem volt különösebb kapcsolatuk a környező népekkel, később jelentős kereskedelmi útvonalak épültek ki a mezopotámiai és Indus-völgyi civilizációkkal. Ennek fő mozgatórugója a Hajar hegyekben található rézbányászat volt.
Később, a Krisztus előtti évezredben különböző törzsek vonták irányításuk alá a területet, ami ebben az időben valószínűleg még nedvesebb volt, mint manapság. A sivatag helyén marhatenyésztésre alkalmas szavanna volt, valamint számos kereskedelmi útvonal is átszelte a régiót, ami összekötötte a partvidéket az Arab-félsziget belsejével.

Bár a Krisztus utáni első évszázadokból találtak keresztény leleteket, például egy egész monostort a Sir Bani Yas szigeten, az iszlám elterjedése volt az igazán jelentős fordulat a vidék életében. 630-ban omán vezetők látogatták meg Mohamed prófétát Medinában, hogy muszlim hitre térjenek meg, majd a népszerűtlen Szászánida birodalom ellen szítsanak felkelést. Ekkor még csak a Perzsa-öböl déli partvidékén alakultak ki jelentősebb muszlim közösségek, de Mohamed halála után a Rashidun dinasztia egyesítette az Arab-félszigetet az iszlám zászlaja alatt.
Ugorjunk egy nagyot az időben! A különböző kalifátusok és törzsi versengések után a 16. században az Oszmán birodalom foglalta el az Arab-félsziget nagyját, Kuwait és Szaúd-Arábia területét. Eközben a portugál, brit és holland gyarmatosítók is próbálták megvetni itt a lábukat, tartós siker nélkül. A Perzsa-öböl déli partvidékét az Al Qasimi szövetség vonta uralma alá, és kalózhajóival fosztogatta rendszeresen a térség brit kereskedelmi hajóit a 17.-től egészen a 19. századig. A térség ezért Kalóz-part néven híresült el. A béke 1835-ben jött el, amikor a briteknek sikerült egyezséget kötniük a térség sejkjeivel. A Szerződéses sejkek és a brit birodalom közötti köteléket egy 1853-as, majd egy 1892-es szerződés még jobban megerősítette. Ez garantálta az örökös tengeri békét, valamint azt, hogy a sejkek nem próbálnak brit területeket elfoglalni. Az európai ügyekkel való összefonódás a 20. század elején megmutatkozott: az ipari fejlődés, majd az első világháború és a 1929-es gazdasági válság mind nyomot hagyott a Perzsa-öböl népeinek életén.

A fordulat az 1950-as évek elején érkezett, amikor olajat fedeztek fel Abu-Dhabiban. 1952-ben megalakult a Szerződéses Államok tanácsa, amiben a térség sejkjei vettek részt. 1968-ban az Egyesült Királyság jelezte, hogy megszünteti a védnökségét a terület felett, mivel már nem tudja finanszírozni a védelmet. Abu-Dhabi uralkodója, Zayed bin Sultan Al Nahyan, félve a sebezhetőségtől, összehívta a kilenc perzsa-öbölbeli sejkséget, hogy megpróbáljanak közös államot alapítani. 1971-ben még mindig nem sikerült megegyezniük az államalapítás feltételeiről, holott a brit szerződés az év decemberében járt le végleg. A sebezhetőségtől való félelem a függetlenség kikiáltása előtti napon be is igazolódott. Egy kisebb iráni katonai csoport támadt a Tunb szigetekre, és foglalta el erővel, miközben egy brit hadihajó készenlétben állomásozott a közvetlen invázió közvetlen közelében. A csoport Abu Musa szigetét is célba vette, de ekkor tárgyalások kezdődtek az iráni sah és sardzsai emír között, a pénz erősen meggyőző erejével sikerült visszaszerezni az elfoglalt szigeteket. Ez az incidens azonban előmozdította az Egyesült Arab Emírségek megszületését: 1971. december elsején lejárt a szerződés és kikiáltották a függetlenséget. Másnap hat emírség, Abu-Dhabi, Dubai, Sarjah, Fujairah, Ajman és Umm-al-Quwain unióra lépett, a hetedik, Ras al-Khaimah 1972. januárjában csatlakozott hozzájuk.

Katar és Bahrein még 1971 augusztusában és szeptemberében függetlenné vált, és ők később sem csatlakoztak az Egyesült Arab Emírségekhez. Az Egyesült Arab Emírségek így hét emírségből áll, ezek teljhatalmú vezetői a tagállamok uralkodói. Ők választják maguk közül az elnököt és az alelnököt. Az első elnök Zayed bin Sultan Al Nahyan, Abu-dhabi emírje lett, akit a nemzet atyjaként is szoktak emlegetni és 33 évig viselte ezt a tisztséget.
A 2001-es 9/11 terrortámadás után kiderült, hogy az Emírségekben van az Al-Qaeda terrorcsoport egyik legnagyobb pénzügyi központja. Mielőtt még komolyabb összetűzésbe került volna az Amerikai Egyesült Államokkal, az Emírségek sürgősen befagyasztotta a gyanús számlákat és szigorúan fellépett a pénzmosás ellen. Emellett az amerikai és koalíciós csapatok térségben indított invázióit is támogatta, 2001-ben a tálibok, majd 2003-ban Saddam Hussein ellen. 2011-ben a Közel-Kelet több országát sújtó Arab tavasz az Emírségeket kevéssé érintette.
2004-ben hunyt el Zayed bin Sultan Al Nahyan, halála után az emírek tanácsa fiát, Khalifa bin Sultan Al Nahyant választotta utódjául, aki máig is viseli ezt a tisztséget.

Nyitókép: David Rodrigo on Unsplash